Mi szab határt mesterségesen felkeltett vágyainknak?
Mikor ér el minket a megelégedettség?
Mikor lehet hátradőlni és élvezni a pillanatnyi eredményeink örömét?
1 megjegyzés:
Névtelen
írta...
Szerintem az emberi természet alapból olyan, hogy hajlamos kitűzni magának mindig újabb és újabb célokat. Nem tudunk megelégedni saját magunkkal semmilyen szempontból. Mindig több kell és mindig magasabb a mérce. Ha az anyagi dolgokat akarod jobbra terelni, abból soha nem lesz elég. MErt ha több lesz, akkor több fog kelleni még, mert ebben lesz a kihívás, hogy többet szerezz meg. Ha kapcsolat által, ott is mindig van valami ami hiányzik, ami nem megfelelő. Ha pedig karrier miatt, ott sem tudunk, mert mindig benne van az emberben hogy többre képes. Ameddig ez az emberiség filozófiája, hogy bárki képes bármire, addig nem fog eljönni az a pillanat, hogy hátradőljönk és élvezzük a pillanatnyi örömet, hosszútávon. Rövid távon lehetséges, és ez meg is van, de újból feléled az ösztön hogy még több sikerélmény legyen, és így megmarad az örök körforgás.
1 megjegyzés:
Szerintem az emberi természet alapból olyan, hogy hajlamos kitűzni magának mindig újabb és újabb célokat. Nem tudunk megelégedni saját magunkkal semmilyen szempontból. Mindig több kell és mindig magasabb a mérce. Ha az anyagi dolgokat akarod jobbra terelni, abból soha nem lesz elég. MErt ha több lesz, akkor több fog kelleni még, mert ebben lesz a kihívás, hogy többet szerezz meg. Ha kapcsolat által, ott is mindig van valami ami hiányzik, ami nem megfelelő. Ha pedig karrier miatt, ott sem tudunk, mert mindig benne van az emberben hogy többre képes. Ameddig ez az emberiség filozófiája, hogy bárki képes bármire, addig nem fog eljönni az a pillanat, hogy hátradőljönk és élvezzük a pillanatnyi örömet, hosszútávon. Rövid távon lehetséges, és ez meg is van, de újból feléled az ösztön hogy még több sikerélmény legyen, és így megmarad az örök körforgás.
Megjegyzés küldése